Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A jó aszalószilva naponként váltoarott. Első nap még olyan volt. mint a főtt szilva, duzzadt. Második nap már kezdett összezsugorodni, a harmadik napon pedig már egészen megráncosodott. Ekkor kellett rá nagyon ügyelni,hogy nagyon meg ne aszalódjon,, pontosabban meg ne égjen. Sűrű ráncosnak és szép feketének kellett lenni, de nem égettnek. Az volt a jó aszalás,amikor a szilva ráncosspga mellett is puha maradt. Az égett szilva értéktelen volt. A tarpai gazdák azért bontották ki minden nap az aszalóházat,hogy megvizsgálják az aszalványok minőségét. Nem pukkadt-e széjjel, vagy nem hasadt-e széjjel a nagy melegben?. Ha ilyesmit tapasztaltak, inkább leállították a fűtést, mert a szilva kicsepegő cukros leve az aszalványt befüstölhette és ílyen esetben az aszalvány keserű lett. Érteni kellett tehát a tüzeléshez is. Akinek azonban már gyakorlata volt, az minden nap, amikor kibontotta az ajtót, már a második naptól kezdve cserélgette az aszalványokat. Sőt már volt olyan, hogy a második nap a kasokból ki lehetett szedni egy-két kilót. Attól függött, hogy hol volt elhelyezve az aszalvány. Különben is a kasokat jó volt, ha cserélgették. Két-három cserélés után már úgy megráncosodott a szilva,hogy a kipukkadástól, vagy repedéstől nem kellett tartani. Azt is természetesnek kell tartanunk, hogy a kemencéhez, pontosabban a kályhához közelebb levő kasok előbb aszalódtak. Egy aszalóház szilva 3-4 nap alatt teljesen rendben volt. Az agyonszárítás rontotta minőségét. Az igazi, jól sikerült aszalvány az, amit ha meghyomunk könnyen nem hasad széjjel. Puha marad ugyanakkor és nem kemény. "Amikor az aszalványokat kiszedtük kívánatos volt azt szellős helyen kiteregetni. Ha egy pär napig így tartot55