Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

az istentiszteletnek. A Tiszteletes prédikátorok arról való közönséges tanítással magyarázzák meg az eklézsia tagjainak, hogy az éneklés egy különös essential is részét senki az istentiszteletnek el ne mulassza, mert az korán sem azért rendeltetett, hogy azon idő alatt a templomba való bégyú'lésnek és kimenetelnek ideje legyen, hanem inkább szükségesnek tartatik, hogy az introitus éneklésre mindenek odabé légyenek és az imádságok végzésével az énekléstétel után takarodjanak ki mind a férfiak, mind az Asszonyok a templomból. Hogy bevett Szent Dávid zsoltárok és dicséretek közt levő énekeknek alkalmatos versein kiviül semminemű idegen énekek a közönséges istentiszteleteken ne énekeljenek. • így szólt tehát a tractusi rendelkezés,melyet teljes terjedelmében szükségesnek láttunk idézni, hogy pontos ismeretekkel rendelkezzünk a templomban való éneklés szabályozásásnak megkísérléséről. Ennek ellenére történtek kihágások abban az időben is. A tarpai iskolai anyakönyv 1866. évi 32. körlevelének 141. számában olvashatjuk,hogy a "tarpai lelkész n.t. Bakcsy László úr panaszolja, hogy Rózsa Sámuel hallgatójának vérhasban elhalt fiát a tarpai nagyobb fi-tanitó Kalíczki Kálmán egyházi tanítás nélkül verses búcsúztatóval ingyen ajánlkozván eltemetni.Mihelyt szándékáról értesülhetett, sietett ez ellen törvényeink értelmében tiltakozni. A Fi-tanitó ekkor a gyermek szüleit azon biztatással, hogy ha a lelkészi fizetési temetési stólát befizetendik, az egyházi tanítás elmaradása mellett is a verses búcsúztatóvali diktálási temetést senki be nem tiltandhatja, reávette,hogy a halotti tanítás szokott diját panaszló lelkésznek kézbesittessék. De ő a meg nem szolgált 20 frt-ot visszautasította, s habár a gyermek halottnak verses búcsúztatóvali eltemettetését újólag el16