Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

tiltotta, az a fi-tanitó előleges tartása nélkül csupán verses búcsúztatóval mégis eltemette. Annálfogva kéri a törvény és személye iránt engedetlen fi—tanítót egyházi törvényeink értelmében megbüntetni.* Ítélet: "Fi-tanító 1825:59 (1834:96) egyházkerületi határozat szerint komolyan megdorgáltátik. Egyben a gyámpénz— tár javára 40 forintot befizetni tartozik.* 1860-ban az egyházmegyei népiskolai bizottmány elnöke T. Békási Sándor úr a közgyűlés 59. száma alatti határozata értelmében arra hivatkozik, hogy az énekek betanitandók diktálás után. " Ugyanebben az évben olvasható a következő bejegyzés: "A három évre felosztott zsoltárok és dicséretek kijegyzett verseit tanulják a nagyobb osztályok naponként, egy verset télen otthol, estve kihagyva, nyáron pedig a rendes tanítási órákon az iskolában könyvből, az első osztály, mivel még olvasni tanul,néhány kiválasztott dicséretet diktálás után.~ Kitűnik tehát a fentiekből, hogy az 1860-as évektől ax iskolában a zsoltárokat és dicséretekét 3 év alatt elsajátíthatták a gyerekek. Diktálás után tanultak, így már gyermekkorban megszokhatták annak ritmusát és stílusát is. Az énekek között voltak nagy gyülekezeteknek íródottak és kis gyülekezeteknek szólók egyaránt , de ismertek voltak helyi keletkezésű énekek is. Felhősné Csiszár Sarolta már idézett munkája szerint: 'A közösség soha nem azt kutatja, hogy honnan-származott az, amit a közvetítő alkalmanként elmondott, ő maga irta—e. vagy esetleg nyomtatásban megjelent könyvből másolta át saját kéziratos könyvébe, hanem csak azt, hogy mit mondott el. " (91. o. > Ma a mi gyülekezetünkben a temetési kántor (ez külön tiszt!) azért kap minden egyes gyászoló háztól tiszteletdíjat, hogy kiválassza a megfelelő diktálásra szánt éne— 17