Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

megerősített örök átadási levelemet. Kelt Tarpán szeptember 12.1855. Előttünk: Kopóts Imre mk Simon Julis Kt Rácz Mihály mk özv. Ficze Imréné Székely József k. jegyző. Nem kell tovább magyaráznunk azt a tényt, hogy a szárazmalom felerésze nem kettőszáz pengőforintot ért. Vitás ügyről lehetett szó, amit a testvérek ezzel az összeggel rendeztek. 2. Szélmalom A szélmalmot az irottványra építették. Irottványnak nevezzük azokat a földterületeket, amelyek a településekhez tartoznak, de nem voltak művelve a régi időkben. Ezek úgy jöttek létre, hogy a nagyobb gazdák, akiknek tehetségük volt a nagyobb méretű gazdálkodáshoz és kellő felszereléssel is rendelkeztek, kimentek a község végére, ott 5-6 hold földet művelni kezdtek. Körülsáncolták, később pedig telekkönyveztek is ezt nékik. Néhány tehetős család neveit megemlítem,akik ilyen irottványokat nyertek. A Simon, Belényesi, Rácz, Esze és Balogh irottványok voltak a jelentősek. A felszabadulást követően ezeket az irottványokat is kiosztották telekhelyeknek. Simon Károly szélmalma is az irottványon épült, amely már az ő tulajdona volt. Ez a Bugyi—szoroson túl, az erdőnél volt, ma Arany János u. A Bugyi—szoroson kellett kimenni a szélmalomhoz. Régen is a Bugyi—szoros volt a csorda ki- és bejárata,ott járt ki a liba is a Péterkére. Ezt a libalegelőt azért hívták Péterkének, mert akkor ott egy Péter nevű ember 113