Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

volt a libapásztor, mert Simon birtokosnak külön volt li— bapásztora is. A szélmalom alapját téglából készítették. Nagy építmény volt.Papp Béla édesapja 1900-tól molnár volt a szélmalomban. Ezermester volt. Édesapja munkájából még mindig őriz egy pár darabot, így egy esztergályozott asztalt, nyújtótáblát, mangurlót és egy ládát. Volt a falu végen egy nagy tó, innen vetették a téglát,amelyből a szélmalom is készült. Minden téglán rajta domborodott egy nagy S és egy nagy K betű, ez volt Simon Károly monogramja. A Rákóczi-féle ház is állítólag ezekből a téglákból épült. A szélmalom a molnárlakással sánccal volt egybe kerítve. A sánc be volt ültetve lediciával,kökénybokrokkal, galagonyával, bocfával ép bodzafával. Azon keresztülm&nni semmiféle állat, sőt tolvaj sem tudott. A kapu pedig egyegy kivájott fából volt tövistől együtt. A ma élő öregemberek szivesen és szeretettel emlékeznek a Simon-féle szélmalomra. Legiúú'sal>a Sxáax Sándor, 99 óv

es Rákóczi u. 31. szám alatti lakos (ma ő a legöregebb a községben) a következőket mondta: A Bugyi-szoroson, az erdőnél, az irottványon volt a Simor.- szélmalma. De nem vált be, mert csak akkor tudtak őrm, ha fújt a szél. Tiszta téglából volt az a hatalmas építmény, jól csinálta azt meg az öreg Simon. Sokszor leszedte a szél a ponyvát a vitorláról. Az vót a baj, hogy szél nem mindig vót. Nagy vót rajta a vitorla, csak erős széllel bírt menni. Úgy emlékszem,hogy még az első világháború előtt elbontotta Simon gazda. A tégláiból nagy házat csinált itt a piacon belőle. Ma is megvan. Csapó Károly, 83 éves. Esze Tamás u. 33. szán alatti lakos, kovácsmester az előbbieket; megerősíti: 114