Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

ÉLETMÓD Telepek A középső újkőkor, szűkebb értelemben a tiszadobi csoport körébe sorolható feltárt telepek száma az ÉK-Alföldön elenyészően kevés. Ebből következően az életmódra vonatkozó ismereteink is rendkívül szegényesek. A feltárásokon általában a telepek töredék részét sikerül megismerni. Ez tovább korlátozza lehetőségeinket a következtetések levonásában. Hosszú időn keresztül az is eldöntetlen kérdés volt, hogy az újkőkori telepeken milyen objektumokat lehet egyáltalán lakóháznak tekinteni (Trogmayer 1965), s ez tulajdonképpen a mai napig sem dőlt el végérvényesen. Korek 3. a Kisköre-Gát lelőhelyén végzett ásatás kapcsán foglalta össze a problémát (Korek 1977), s végső következtetéseiben arra a megállapításra jutott, hogy "... az eddigi kutatások alapján az Alföld neolitikumában ez a szabálytalan gödörlakás valamennyi csoportnál megtalálható, így a szatmári csoportba tartozó Sonkádon is él a késő neolitikumig, amikor a szegletes alaprajzú házaknál előtérbe kerül az agyag fokozott felhasználása." Az eddigi megfigyelések alapján valóban nehéz eldönteni, hogy mit lehet lakóháznak minősíteni, ui. a feltárások legnagyobb részében szabálytalan alakú "gödörlakások" kerültek elő, amiknek tetőszerkezetére, a befedés módjára szinte alig sikerült értékelhető információt nyerni. (T. Dobosi, 1976) A tartóoszlopok hiánya és ezen objektumok szabálytalan volta ill. a padló hiánya ma sem győzi meg egyértelműen a szakembereket ezek lakóház voltáról. A Kisköre-Gáton feltárt 1. számú objektumot ugyancsak a szabálytalan alakú tűzhelyes "lakógödrök" sorába számítja 20