Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

Iában a közepesnél vékonyabb falú edényeket - típustól függetlenül - díszítik. Jellemző a perem és a talp vonalában egy vagy többsoros vízszintes vonaldísz közötti függőleges karcolás az edény felületén (XXVII. tábla 3.). Az egész edény-felület mezőkre osztása, s ezen belül ismétlődő karcolt motívum (XXIII. tábla 1., XLVII. tábla 5.), a több párhuzamos vonalból álló hullámvonalas vagy zeg-zug minta (XLIV. tábla). A karcolt vonaldísz mellett feltűnő tűzdelt minta (VIII. tábla), az un. piskóta-alakú karcolt dísz (I. tábla 1.). Ritkábban előforduló minta az edény felületét betöltő koncentrikus kör-minta (XXXII. tábla 2.), az un. nyílhegy-minta (XL. tábla), a Tiszalök-Hajnalos 1. ház anyagában talált nagyméretű fazék, melynek párhuzamos karcolt vonalkötegei között két sorban beszúrkált díszítés van (XXIX. tábla 5.). Szintén előforduló díszítési mód az edény külső-belső felületének karcolása. (XLIII. tábla 1-2.) Egy esetben figyeltem meg a perem belső oldalának díszítését. (LXXII. tábla 1.) Plasztikus díszek Nagyobb méretű tárolóedények és fazekak díszítési módja. Általában ujjbenyomkodással tagolt egy vagy kétsoros borda fut az edény nyakán (IX. tábla 2.) ill. ritkábban bütyökdísz van a vállvonalán vagy az edény hasán. (X. tábla 5., XXXIV. tábla 3.) 34