Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

Iában a közepesnél vékonyabb falú edényeket - típustól függetlenül - díszítik. Jellemző a perem és a talp vonalában egy vagy többsoros vízszintes vonaldísz közötti függőleges karcolás az edény felületén (XXVII. tábla 3.). Az egész edény-felület mezőkre osztása, s ezen belül is­métlődő karcolt motívum (XXIII. tábla 1., XLVII. tábla 5.), a több párhuzamos vonalból álló hullámvonalas vagy zeg-zug minta (XLIV. tábla). A karcolt vonaldísz mellett feltűnő tűzdelt minta (VIII. tábla), az un. piskóta-alakú karcolt dísz (I. tábla 1.). Ritkábban előforduló minta az edény felületét betöltő koncentrikus kör-minta (XXXII. tábla 2.), az un. nyíl­hegy-minta (XL. tábla), a Tiszalök-Hajnalos 1. ház anya­gában talált nagyméretű fazék, melynek párhuzamos karcolt vonalkötegei között két sorban beszúrkált díszítés van (XXIX. tábla 5.). Szintén előforduló díszítési mód az edény külső-belső fe­lületének karcolása. (XLIII. tábla 1-2.) Egy esetben figyeltem meg a perem belső oldalának díszí­tését. (LXXII. tábla 1.) Plasztikus díszek Nagyobb méretű tárolóedények és fazekak díszítési módja. Általában ujjbenyomkodással tagolt egy vagy kétsoros bor­da fut az edény nyakán (IX. tábla 2.) ill. ritkábban bü­työkdísz van a vállvonalán vagy az edény hasán. (X. tábla 5., XXXIV. tábla 3.) 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom