Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

koribb edény-típus a nyíri Mezőség telepein a tál. Formáját tekintve lehet fordított csonkakúp alakú (Tiszadada-Éneklő dűlő, II. tábla 1-4), kettőskónikus (Tiszadada I. tábla 2), behúzott peremű (Tiszalök-Kisfás LIV. tábla 1-6.) és virágcserép alakú (Tiszalök-Kisfás LVI. tábla 3. 6.). Általában megfigyelhető, hogy a közepes vagy annál valamivel vastagabb falú, virágcserép alakú tálak díszítetlenek (Tiszadob-Rejehalom XXVI. tábla, Tiszalök-Kisfás LVI. tábla 1-7), míg a szürke, vékonyabb falú, jól iszapolt anyagú fordított csonkakúp alakúak karcolt vonaldíszesek. (Tiszalök-Hajnalos XXX. tábla, Tiszadada-Éneklő dűlő II. tábla). Ez utóbbiak rendszerint kisebb méretűek. Különleges típusa a tálaknak az un. lapos tál, mely a nyíri Mezőség lelőhelyein is több példányban került elő. A korábban területileg és időrendileg is szűkebb határok közé helyezett edényformáról mostanára kiderült, hogy a neolitikumon belül "univerzális" típusnak tartható, hiszen a legkorábbi Szatmár-csoport lelőhelyeitől kezdve a lengyeli kultúráig szinte mindenütt előfordul (Korek 1983, Kalicz 1985). A nyíri Mezőség lelőhelyei között találunk Tiszalök-Hajnaloson (XLI. tábla), Tiszadada-Éneklő dűlőben, Tiszadobszigeten (XIII. tábla 1-2), Tiszavasvári-Kisasszonydűlőben (LXXII. tábla 3.) és Tiszavasvári-Köztemetőben. Peremük rendszerint ujjbenyomkodással tagolt, egy esetben pereme alatt lyuksoros példány került elő. (XII. tábla 1.), a Tiszavasvári-Kisasszonydűlői tálnak rövid, profilált talpkiképzése van. Karéjos peremű edények Az AVK korai, Hortobágy-Faluvéghalom leletkörrel jelzett 28