Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

píthatjuk, hogy a Tiszalök-hajnalosi és Tiszadob-szigeti - feltehetően topográfiai helyzetük miatt is - a jelentősebbek közé tartozhatott, míg a Tiszavasvári - Köztemetőben feltárt telep a kisebb, talán átmeneti szállásokhoz. A nyíri Mezőségen - a kevés adat ellenére több olyan "centrumot" tételezek fel, ahol a telepek sűrűbben találhatók (természetesen a topográfiai részben már elemzett két fő elterjedési vonalon belül). Tiszavasvári határában a Fejérszik környéke ill. a Keresztfal körüli terület, Tiszalökön a Hajnalos-CiberésVajasdombok ill. a Meszesdűlő-Középső dűlő környéki terület. Ezek között nyilvánvalóan nem mindegyik lehetett egyforma kiterjedésű és "eltartó képességű", azonban a gazdálkodási szokások, az életmód milyenségére és a telepek ennek megfelelő tagolódására csak hiteles ásatási megfigyelésekből lehet következtetni. (G. Szénászky 1983.) Kerámia A leletanyag csekély százalékától eltekintve - ezek a csont- és kőeszközök - az újkőkori telepek maradandó emlékei az agyagból készült tárgyak, edények. A tiszadobi csoport emlékanyagán belül az alapformákat illetően néhány típusra lehet osztani a telepeken előkerült töredékeket. Ezen típusokon belül azonban a formákat és a díszítési módokat illetően rendkívül változatos kerámia anyagot tudunk bemutatni. Alapvetően két típust kell elkülönítenünk - a házi- és a díszkerámiát. Az előbbire szinte kivétel nélkül jellemző a pelyvás soványítás (néhány lelőhelyen ez különösen feltűnő, pl. Tiszalök-Kisfás), azonban a vékonyfalú, díszí2