Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

dár fegyverétől. Ő a népi emlékezet szerint 193 egy katonával külön­bözött össze, mert az el akarta csábítani menyasszonyát. Az igazságot Krasznay Péter, kemecsei kisnemes naplója őrizte meg számunkra. 194 A kisnemes 1851-ben a nyíregyházi vásáron volt. Itt arra lett figyelmes, hogy az egyik italos bódé előtt egy ibrányi ember csengő hangon énekelni kezdi a Kossuth-nótát. Egy zsandár ezért hasba szúrta. Az ibranyinak csak annyi ereje maradt, hogy a szekeréig elvánszorogjon, ott összerogyott és meghalt. A vásári nép a gyilkosság láttán felháborodott, és nekirontott a pandúrnak, akit társai szabályos harci négyszögbe állva védelmez­tek. Krasznay Péter egy vasvégű sátorkaróval vágott a zsandárok közé, akik közül kettő is elesett. Jött azonban az erősítés és a tömeget szétoszlatták. A naplóírónak pár hétig Őrben kellett bujdosnia, mert a zsandárok halálra keresték. A vásári zendülésnek az ibrányi embe­ren kívül még egy áldozata volt, egy fiatal lány. Őt a vaktában lövöldöző zsandárok sebesítették halálra. A jobbágyfelszabadítás, a közhiedelemmel ellentétben, nem máról holnapra megvalósított uralkodói paranccsal ment végbe. Ibrány község példája is bizonyítja, hogy több mint egy étizedbe telt, míg a törvényt megvalósították. Sokszor kemény harc és ellenállás árán kellett megvédeni törvény által biztosított tulajdont. A jobbágyfelszabadítás korlátaiból adódóan még hosszú ideig él és mindennapi gyakorlat marad az a paraszt-földesúri viszony, amely alig különbözik a jobbágy-földesúri viszonytól. Mindezek alapvető oka az, hogy Magyarországon a jobbágyfelszabadítás szá­zadokat késett. Csak akkor vált valósággá, amikor már nem volt mivel felszabadulniok a jobbágyoknak. Az éhségparcellák, a kora­beli terméshozamokat figyelembe véve, nem biztosították a megélhe­tést. Ez fokozottan érvényes a rétközi községekre és azon belül Ibrány­ra, ahol a jobbágy telkek nagyságát a földesúr mellett a víz is behatá­rolta. 3. Gazdálkodás a réti földeken Az árvízmentesítési munkák befejezése után a földművelés feltéte­lei alapvetően megváltoztak a Rétközben. A lápos, mocsaras terüle­tek kiszáradtak, az évszázadok alatt elkorhadt növényi részekből jó termőtalaj keletkezett. A majdnem egykorú forrás 195 igen jól szem­lélteti ezt a változást. „A régi óriási Rétköz ingovány-mocsár volt, 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom