Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

kizúdult vizet valahogyan vissza kellett vezetni a Tiszába. Ezt a feladatot látta el a tiszaberceli zsilip a Belfő-csatorna és a Tisza találkozási pontján. Szűk áteresztő képessége miatt azonban a víz visszavezetése néha hónapokig is eltartott. így az árvíz okozta kár sokkal nagyobb volt, mint a Tisza töltésének megépítése előtt, amikor még a vizek természetes visszafolyasa megvolt. Több szempont is sürgette tehát egy olyan csatornahálózat megépítését, mely mind a nyírvizeket, mind az esetleges gátszakadás okozta árvizeket, valamint az összegyűlt talajvizet is képes rövid idő alatt elvezetni. 1879 őszén kezdtek hozzá a „nyírvízgyűjtő főcsatorna" megépítéséhez. Ezt a csatornát később, 1884-től a társulat elnökéről, Lónyay Menyhértről, Lónyay-csatornának nevezték. Bár a csatornahálózat továbbfejlesztése még az 1922-28-as években'is folyik, a Rétköz vízgazdálkodásában a „fordulat évtizedének" az 1880-as évtizedet kell tekintenünk. Ekkor változik meg alapvetően a rétközi táj arculata, és tűnik el az a „vízivilág", mely a honfoglalás óta az itt élők mindennapi környezetét jelentette. A változás a Rétköz gazdálkodásában, a rétközi ember életében fordulópontot jelentett. Ennek bizonyítására figyeljük meg, hogyan változtak meg a művelési ágak az árvízmentesítés után a Rétközben.

186 Művelési ágak 1846 1930 Szántó 9,8% 60,1% Rét 13,2% 28% Vízállás, mocsár 55,9% Kert, szőlő - 0,3% Arányaiban Ibrány község területén is hasonló változások történtek. 1865-ben a szántóterület 1036 hold, 1913-ban pedig 4810 hold, tehát csaknem négyszeresére növekedett. A nem termő, művelés alól kivont terület 3110 holdról 379 holdra csökkent. A Tisza menti települések, közöttük Ibrány XIX. század végi, XX. századi története ezekre a változásokra alapozódott. Velük magyarázhatók azok a sajátosságok is, amelyek a mezőgazdaság tőkés fejlődésében itt fellelhetők. Ezek hatásaként már igen korán radiká83