Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)
A református templom külső tatarozásakor, a vakolatréteg eltávolítása után egy befalazott román kori hajóablak és egy gótikus sekrestyeajtó került elő. Mindez arra ösztönözte az OMF Tudományos Osztályát, hogy a további kutatáshoz soron kívül biztosítsa a költségeket. A munka eredményeképpen tisztázódtak a templom építésének főbb periódusai. A mai templom hajójának déli és északi fala - a nyugat felé történő gótikus toldástól eltekintve - a román korból származik. A román kori hajót négy sarkán négy támpillér támasztotta. Ezek közül épen megmaradt a DK-i, amely hajófalra merőleges. A román kori templom szentélye egyenes záródású volt. Feltételezhető, hogy az egyenes záródású szentély két K-i sarkát támpillérek támasztották, melyek szögfelezőben álltak. A román kori templom igen gazdag díszítésű téglatemplom volt. Déli kapuja bélletes kiképzésű, félköríves lezárású volt. A kaputól nyugatra eső falszakaszon épen megmaradt a román kori keskeny résablak, melynek felső záradékát egy kis téglanyúlvány díszíti. A templom D-i oldalfalára finom játékos, fűrészfogas párkány hívta fel a figyelmet. Hasonló díszítette az É-i oldalfalat is. A templom nyugati végfalán karzat volt, amelynek megtalálták a gerendafészkeit. A templom belső terének festésére vonatkozóan a kutatás csak kevés bizonyítékot talált. Valószínű, hogy a többszöri átépítés a festett felületeket elpusztította. 10 Ez a román kori templom minden bizonnyal azonos volt azzal a templommal, melyet Szent György tiszteletére emeltek, és amelyet a pápai tizedlajstrom először 1332-ben említ. A XV. század végén, a XVI. század elején kerül sor a templom nagyarányú átépítésére. Ez az épület történetének gótikus periódusa. Az átalakítás során az épületet nyugat felé meghosszabbították, és új szentélyt építettek a román kori hajó szélességében. A gótikus szentély diadalívének alapjául a román kori K-i hajófalat használták fel. Csonkja a szószék mellett a D-i oldalon megmaradt. (Éppen ezen a csonkon találtunk a korábbi kifestésre utaló nyomokat.) Az új szentély jóval magasabbra épült a hajónál, ezáltal egy sajátos épületforma jött létre, melynek analógiái hazánkban eddig nem ismertek, csak Ausztriában vannak hasonlók. A szentély eredeti magaságára a lesüllyesztett ablakok, visszabontott támpillérek és a jelenleg a tetőrészbe nyíló káróablak magasságából következtethetünk. 12