Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

VIII. Összegzés, pillantás ibrány legűjabbkorí történetére 1. A XIX. századi gazdasági-táradalmi átalakulás összefoglaláa A gazdasági-társadalmi fejlődés folyamatában bizonyos időszakok központi szerepet kapnak. A felgyorsult fejlődési tempó, az alapvető változások azt a látszatot keltik, mintha a korábbi századokban a mozdulatlanság lett volna a történeti fejlődés jellemzője. Pedig - ahogyan ezt a XIX. század is bizonyítja - azok az erők, amelyek létrehozták az új gazdasági-társadalmi rendet, az előző századok látszólagos mozdulatlansága idején izmosodtak meg. A magyar nép történetében a XIX. század a tőkés termelési mód, a kapitalista társadalmi rend kibontakozásának a százada. Olyan kor, melyet a régi és az új harca jellemez, melyben az átalakulás keservétkínját a fejlődés jellegéből adódóan a dolgozó népre hárítják. A Rétköz, természeti adottságainál fogva, sajátos helyet foglal el az átalakulási folyamatban. A rétközi községek életében ugyanis a középkorban az átlagosnál nagyobb szerepet kapott a természeti környezet szabad hasznosítása. Az ősfoglalkozások egészen a tőkés termelési mód kibontakozásáig tovább éltek, és a megélhetés szempontjából mindig fontos szerepet játszottak. Az árvizek miatt nem a földművelés, hanem az állattartás volt a fő foglalkozási forma, mely a zsákmányoló, gyűjtögető életmóddal együtt a történeti fejlődés legkorábbi szakaszát idézte még a XIX. század első felében is. A rétközi községek mindennapi életét a szabályozás előtt a víz határozta meg. Szeszélyeihez alkalmazkodott a település formája, a lakóházak építési technikája, a rétközi emberek életmódja. Ebbe a zárt, természet által szabályozott világba, a feudális társadalom kötöttségei csak nehezen tudtak betörni. Mindaddig, amíg a megélhetés elemi feltételeit a természeti környezet biztosította, a földtulajdonnak nem volt központi szerepe. A halászat, vadászat, nádlás, szénagyűjtés és az ehhez kapcsolódó állattartás, makkoltatás, sulymászat, vesszőfonás ugyanis - a szokásos dézsma mellett - egész településeknek munkát, megélhetést adott. A XIX. század változásai, a kibontakozó új gazdasági rend éppen ettől a biztos megélhetéstől fosztják meg a rétközi falvak lakosságát. Az átalakulás ezért ebben térségben a szenvedések, megpróbáltatások láncolatát eredményezi, és igen hamar kiélezi azokat az ellentéte114