Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

szomszédos iskola udvarán, saját költségén, jelképes Kossuth-sírt csináltatott. A jelképes sír afféle látványosság lett, istentisztelet előtt köréje gyűltek az emberek, amiért a lelkész rendkívül haragudott. A pap és a kántor vitájában falu lakossága egyértelműen a kántor oldalára állt, de a nyílt állásfoglalástól mindaddig tartózkodott, amíg egy különleges eset nem történt. 1897. december 12-én a pap szokatlan témáról prédikált. A szocializmusról, mint a Gonosz hatalmának földi megtestesüléséről, a „czuczilistákról" pedig mint olyanokról, akik a Sátán katonái, mert lelküket eladták az ördögnek. A furcsa prédikáció közben két nő valamin elnevette magát, mire a pap megdorgálta őket, mondván, hogy ez Isten háza, itt ne nevetkérezzenek. Erre G. Gégény János, a szocialisták jegyzője felpattant, és odakiáltott a lelkésznek: „ha ez Isten háza, akkor Isten igéjét hirdesse, ne ilyeneket beszéljen!" Az istentisztelet személyes vitává fajulva ért véget. Este pedig a sárga-fekete templomablakok közül többet betörtek.

250 A földosztó mozgalom 1898. januárjában érte el tetőpontját a településen. Ekkor az egylet tagjai a „Földmívelő" biztatására kísérletet tettek a szervezkedés területi összefogására. Január 24-én Ibrány, Halász, Kótaj, Paszab és Bércei községek földművelő munkásegyletének vezetőségi tagjai közös értekezletet tartottak Ibrányban.

251 Az értekezlet elnökének Kató Antalt, az ibrányi egylet vezetőjét választották meg. Az elfogadott határozatok elsősorban a napszámosok problémáival kapcsolatosak. Meghatározták, hogy milyen napszámbéreket követeljenek az egyes mezőgazdasági munkáknál, megegyeztek, hogy a munkavállalásoknál nem licitálják túl egymást. Határozatot hoztak arról is, hogy kérvényezni fogják a szegény és árva gyermekek ingyenes iskoláztatását. A határozatoknak összességükben közel sincs olyan politikai élük, mint az ibrányiak kérvényének volt. Ez azzal magyarázható, hogy a vármegyei hatóságok minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a szervezkedést, és ürügyet kerestek arra, hogy a már működő egyleteket feloszlassák. Az ibrányi egylet erre a támadásra igen érdekes módon reagál. Feliratot intéz a vármegye vezetőihez, melyet a „Nyírvidék"

252 című lap tesz közzé. Ebben felsorolják azokat az okokat - nyomorúságuk teljes tárházát -, melyek a szervezkedésre kényszerítették őket. Garanciát kérnek a kormánytól a sérelmek megszüntetésére, válaszul 109