Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Királyjánybul jávorfácska, Jávorfábul furulyácska. A királyt még jobban meghatotta a gondolat,hogy mi van itten. Elment a toronyho,és kűdött egy kis eledelt, hogy a felesége hátha él még,és adjon be neki valami eledelt. Elvitte a komoma,adott is. De Genovéva mán alig-alig fogadta el. Akkor a király azt mondja: - Még egy próba van! Adjuk, oda a feleségemnek ezt a furulyát, hadd fújja meg! Mikor átveszi a szakácsnénak a jánya, a királynak a második felesége, a furulya csak azt mondja; FújjáL, fújjál, én gyilkosom! Én is vótam király jánya, Királyjánybul jávorfácska, Jávorfábul. furulyácska, Mer tik ástatok el a ganéba! A király akkor osztán nagy haragra gerjedt. - Adjátok ide még egyszer azt a furulyát ^hadd fújjak bele én! - Viszsza-elveszi a király a furulyát, és ű belefúj. Azt mondja a pásztorgyereknek: - Ka, ide figyelj! A furulyát ha te csináltad,vagy hunnen alkot

tad,ezér maj meg fogol lakolni! Felveszi a király a furulyát, belefúj a király. A furulya azt mondja: Fújjál, fújjál én apácskám, Én is vótam maga jánya, Maga jánybul jávorfácska, Jávorfábul furulyácska. Azt mondja erre a király: - Sa te juhász, most te vedd eló ezt a furulyát és ez a végzeted! Ha ez a furulya nem beszélt igazat,neked a fejedet vétetem! Azt mondja a juhász: