Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Na, apám - azt mondja -, menjünk, hozzunk egy szekér fát! Befogtak az ökörrel. Azt mondja neki a felesége,hogy: - Hová mentek? - mindent szeretett tudni az asszony. - Hozunk egy szekér fát! Elmentek, vittek haltát, kivágták a fát. Mikor kiburult a fa, mán a fábul éppen hogy csak valamennyit tudtak felszedni, annyi kincs vét a fába! Felpakolták a szekérre az egészet, elvitték, a kamarába bepakolták,teli vót a kamara vele! Az asszony osztán: "Hunnan van ez, loptad?".... meg így, meg úgy,perlekedett. - Nekem nem mered megmondani, a feleségednek, akkor kinek mondod meg? Mondd meg! De meg lett neki mondva, hogy ne mondja senkinek se: - Hagyjál nekem békét, mer nem szabad mondani senkinek se, mer akkor elpatkolok! De hogy mondja meg azonnal - így az asszony. Az osztán: - Na, melegíts egy kis vizet,adjál tiszta ruhát! - vizet melegitett. Megmosakodott,megberetválkozott. Adott neki tiszta ruhát. - Vesd meg az ágyat, belefekszek, és hagy haljak meg! Meg fogom neked mondani. Ami kor belefekszik az ágyba, azt mondja, hogy: - A pulimnak adjál egy karéj kenyeret! Levág neki egy karéj kenyeret,a pulinak, a meg beszaladt vele az ágy alá, ahun az ember feküdt. Ahogy beszaladt, vót egy kokas, a meg az ajtónál állott. Odaugrott, a pulitul elkapta a kenyeret. Az meg rákiabált: - A gazdánk most haldoklik, te meg még most is engem bántol, meg lopod a kenyeret tüllem! Hopp, meghallotta a juhász, hogy mit mond! Azt mondja a kokas: