Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

sága: - Na te katona, mi az utolsó kivánságod az akasztófa alatt? - 3emmi nincs más, csak annyit, hogy a hegedűmet adják ide és hagy húzzam meg még egyszer! De a zsidó is ott vót a katona-felakasztáson! De mikor kérte a katona, a zsidó meg azt kiabálta: - Jaj, kössenek meg engem! Jaj, kössenek meg engemi Minden úriember fel vót buzdulva, az itélóbiróság: - Hát mér kössék meg eztet? Miért? Hát nem kössük meg! Hanem a katonának megacjuk a hegedüszavát! És lássuk, a zsidó mit csinál! Mikor a katona meghúzza a hegedűt, akkor mindenki a bitófa alatt elkezd táncolni.Elkezd mulatni.Mindenki lelkeveszetten táncol és mulat, -a-kkor azt mondták: - Hát ezér a katonának nem jár halál! Hanem a zsidónak sem jár,hát itt mulatságrul van szó! Ez egy víg hegedű! Ez egy istencsudája! így oszt a katonát nem büntették meg és nem akasztották fel. És a zsidónak sem adtak igazat! 16. Az állatok nyelvén tudó .juhász Ezt megin csak olyan meseféiébül tudom. Vót az egyik juhász,aztán kinn vót a juhával egy erdészeién,és a szarkák ott csörögtek a fán. Azt mondja az egyik szarka a másiknak: - Na - aszongya -, ebbe a fába van a szarkák kincse mini bepakolva! A juhász meg ezt meghallotta, megértette, meg is jegyezte a fát! Elment. Vót szekere, két ökör, meg az öregapja ott vót nála.