Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Eleresztette kérem szépen Topjó Jankót, a legkisebbik fiút. Úgy hittak; Topjó Jankó, mer mindenki leértékelte* Elment a Topjó Jankó. És az is ugyanahhoz a házhoz ment, ahová emezek. Ez is leszógálta az idejit. De ennek pediglen mit adott az asszony bérbe? Egy tarisznyát !Ebbe a tarisznyába megén vót egy bot. Ez megin úgy szolgált, hogyha ennek azt mondja, hogy: "ki zsákbul kis bunkó!", akkor ez üt-ver mindenkit agyonfele. Na mostan mikor ez megkapja ezt a botot, akkor elindult hazafele. Bement abba a kocsmába, ahol a két bátyjának ez történt. Kikor megyén a kocsmába, kérdi a kocsmáros: - Mit parancsolsz? - Enni, inni ! - De pénzed van? - Majd kifizetem! - mer a két bátyjátul hallotta,hogy ez a gazember kocsmáros hogy járt el űvelek. — Majd kifizetem! - Mikor megeszik, megiszik, elvégzi a maga dógát, azt mondja a kocsmárosnak: - Kivel tartozok? Ki a zsákbul, kis bunkó! Kijött a kis bunkó! Elővette a kocsmárost,jányo

stul, családostul; ütötte-verte, agyba-fűbe! Azt mondja a kocsmáros jajkiáltással: - Ember, vedd vissza a botodat! Mit kívánsz? - Semmit sem kivánok. Add ide a bátyámnak az aran— tüsszentő szamarát! Add ide a másik bátyámnak a teritő asztalkáját! És eltérek haza! De míg ezt vissza nem adod, addig én nem mondom a botomnak, hogy: "vissza botccskám a zsákba!" A kocsmáros odaadta az asztalt, odaadta a prüsszentő szamarat. Akkor azt mondta a fiú: - Eridj hé, be a zsákba! Tisszament. Hazament a fiú,azt mondja az idesapja: