Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

szeme, a fél meg miér nevet? Fogja, ahho is hozzávágja a nagykést! Félrébb húzódott egy cseppet, megáll az ajtó sarkába, kihúzza és a kést odaviszi az apjának: - Felséges királyapám! Én nem azért jöttem, hogy eztet hajigáld utánam, vagy valami, azér, hogy miér sír a fél szemed, a fél miér nevet? - Na - aszongya -, látom, hogy a másik kettőtől te sokkal bátrabb vagy, neked megmondom! Tündérszép Ilonénak a Jéghegyen túl, az Óperenciás-tengeren amarrul van egy várja. Abba van egy malom. A malombul kéne egy korsó víz, oszt akkor én abba megmosdanék, osztán ugyanolyan ember vónék„ mint ezelőtt vótam! Kimegy a fiu, a másik kettő: - Na, mit mondott? Hát kiváncsi vót az is, hogy emennek mit mondott, úk nem merték elmondani, hogy neki mit mondott. - Na, akkor én megyek el! - megindult a legidősebb flu. Mikor odamegyen,hát mán ott látszott Tündérszép Ilonának a kastélya. De nem mert odamenni, mer vót egy. rögös út, meg egy gyönyörft szép virágos út, és a virágos utcai nem mert menni. Azt mondja a gyerek,mán vót egy nagy gyerek nála, mán Tündérszép Ilonának! Azt mondja, hogy: - Anyukám, jön apuka! Hát, aszongya, van itt egy malom, a közepibe egy kút és abbul egy kis víz kell neki. - Háhá,mars vissza! Mondd meg apádnak,hogy a királyságát ia elveszem! Amaz is úgy járt, a második,hát az is vissz áment.

Sa, csak a kicsinek kell elmenni ! Elindult a kicsi. Mikor me-