Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
I. TÜNDÉRMESÉK
gyen,hát egy fa alatt megállt a lúval, meg egy csapat katonával ment. Megállt reggelizni, falatozni valamit. Hát e 8J kisegér odament hozzá, a maszatot azedte felfele. - Nesze, kisegérke, még többet adok nekedí - Letett neki még több ennivalót. - Na, - aszongya -, látom, hogy te elég bátor ember vagy. Én adok neked egy sipot, meg adok neked egy pálcát! - Egy kis pálcát adott neki, meg egy sipot. - A sípba bele fogol fújni, ha bajod lesz! Én azonnal ott leszek a segítségedre. Ha nem lesz semmi bajod,eljutol a várba a malomig. Akkor, mikor bemégy, a pálcával csapol, minden zúgás eláll a malomba - aszongya -, és akkor a tulajdonos, Tündérszép Ilona bemegy a kis szobájába és le fog feküdni, fog ottan aludni. Hát úgy is vót! Elment a fiú, megindult, oda is jutott. Amikor odajutott, hát bemegyen, a várba,mán a malomba. Egyet csapott,eláll minden zúgás! Aztán ment a szobába, megkereste Tündérszép Ilonát, ahun feküdt. Odament hozzá, vót az ujján egy gyürü, lehúzta az ujjárul, aztán lefeküdt mellé.Aztán majd született egy fia Tündérszép Ilonának, ami mondta mán ezeknek,hogy az apakájuk. Na,majd osztán elment,elvitte a korsó vizet is. Hazament, hát estére ért haza. Letette a korsóját a folyáson egy sarokba, a két bátyja meg kiöntötte a vizet az ű kancsójábul,és az övébe meg rossz, férges vizet tettek. Hát, amikor bemegy a fiú reggel az apjához, viszi a vizet, hát nagy férgek jönnek a vízbül kifele! Elzavarta a fiut. Elment. Elment egy másik városba hentes és mészáros inasnak. Hát majd telt-múlt az idő,a gyerek nőtt. Na majd osztán üzent Tündérszép Ilona a királynak, ho^y a fejét véteti, az Összes királyságát elveszi, ha el nem kádi azt a fiát, amelyik a malomba járt.