Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Na, osztán másnap hírül adták, hogy vigyék vissza az almát, aki elvitte. Azt úgy oszt vitte vissza a szegényfiú. A kisfiúé lett oszt a királylány, meg a fele királysága! 13. A síré-nevető szemű király Vét egy királynak három fia. És a három fiú mán megnőtt,mán nagyocskák vőtak.De az öreg király bent ült mindig a szobába. Egy nagy késen könyökölt; a fél szeme mindég sírt, a fél meg mindég nevetett. A három fiú összebeszélt, hogy megkérdik az apjuktól, hogy a fél szeme miér sír, a fél meg miér nevet. Aszongya az idősebb, hogy: - Na, én fogok bemenni ! - Bement, megáll az ajtóba. Az apja könyököl a nagy késen az asztalon, a fél szeme sír, a fél meg nevet. - Felséges királyatyám, azt akarom megtudni, hogy miér sír a fél szemed, és a fél szemed miér nevet állandóan, és a késen mér könyökölsz? Megfogta a kést, oszt ahogy az ajtóba állt a fiú, a kést hozzávágta. De nem érte el, mer a fiú ügyesen ki, az ajtó sarkába megállt a kés! Otthatta,elment.Mikor kimegy, azt mondja neki a másik: - Na, mi van? Megmondta? - Meg. - Mit mondott? - Eridj be, oszt majd megmondja neked is! Hát ugyi, bemegyen az is, az is ugyanúgy járt! - Na, mit mondott? - a kicsi, a legfiatalabb. - Eridj csak, maj megmondja neked is! Bement a kicsi, az is osztán kezdi mondani : - Felséges királyatyám - azt mondja -, azér jöttem, hogy miér könyököl azon a nagy késen, és miér sír a fél