Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

fia, egy aranhajú fia lett a királynénak. Oszt a vasorrú bábaasszonyt a király lú farkáho kötötte,oszt akkor addig hajtotta a lovat, míg meg nem halt, aut a fal közé rakatta. így tudtam ezt a mesét! 9. Juliska és Mariska Egyszer volt,hol nem volt, volt a világon egy ember. Elhalt a felesége, maradt neki egy kislánya, Mariska. Azt mondja az ember a Mariskának, kenyeret akartak sütni: - Menj át a szomszédba és kérjél egy sütőlapátot,süssünk kenyeret! Az asszony azt mondja: - Mondd meg, Mariska, az édesapádnak, hogyha engem elvesz feleségül, tégedet akkor tejbe-vajba foglak fürdetni! A kislány hazament. Mondja az apjának, el is vette feleségül. Az asszonnak is vót egy mostohalánya. Na, majd mikor összekerültek űk, akkor a Mariskának olyan rossz: sorsa lett, hogy el kellett neki szógálni menni. Ment, mendegélt a szegény kis leányka. Ahogy ment, megtanált ű egy kutat. Azt mondja a kút: - Te kút, húzd ki belüliem a vizet, te kislány, húzd ki belüliem a vizet! Mán jó esztendeje, hogy nem vót belüliem kihúzva. A kislány nekiállt és kihúzta. Megtanált megint egy kutyát, de büdös vót a dögtül. - Te kislány! Fordíts meg engemet a másik ődalomra, egyen mán meg a féreg! A kisjány megfogta és megfordította. - Jótettedér jót várj! Megtanált egy bikát, egy fáho vót kötve.