Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Te kislány, ódj el engem ettül a fátul egy másik fához! Hét éve, hogy ehhe vagyok kötve és senki nem kötött át! A kislány megfogta és átkötötte. Elérnek egy körtefához, a kislány. - Te kislány, rázd le rullam a körtét! lián hét éve, hogy nem vét lerázva. A kislány megfogta és lerázta a körtét. Ment, mendegélt tovább a kislány. Elért egy kemencét. Azt mondja a kemence: - Te kislány, a kalácsot húzd ki belőllem, mán hét éve, hogy itt vagyok! A kislány kihúzta. - Jétettedér jót várj! Megy, mendegél, elért ű egy tanyára. A tanyánál egy olyan öregasszony vót, hogy az orra a lába fejit érte. - Jó estét, kedves öreganyám! - Adjon isten, kedves lányom. Jó, hogy anyádnak széli tpttál, befogadlak szolgálatba! Három nap nálam egy esztendő. Megkapod a díját,hogyha hűségesen fogol szolgálni! A kislány letőtötte az esztendőt. Rábízta az összes vagyonát. A kislány arannyal,ezüsttel magát megtölthette. Elindult haza, odaért a körtefához: - Te körtefa, meg ne mondjad, hogy én erre jártam! - Ne félj semmi tűi, Mariskám, csak eridj! Megy a kislány tovább, odaért a kemencéhez: - Te kemence! Meg ne mondd, hogy én erre jártam! - Ne félj semmit, Mariskám, csak eridjél egész nyugodtan! Akkorára a vénasszony észrevette, hogy a kisjány elment. Elővette a mozsarát, mint a boszorkányok szokták, úgy seprűnyélen, mozsarán utazni.