Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

BEVEZETÉS

ADORJÁK ANDRIS írástudó ember volt, büszke tanulmányaira, iskoláira. Tisztában volt meséi néprajzi értékével és ezt szívesen hangoztatta is. Sokat olvasott, az ő meséin érezhető leginkább irodalmi hatás - nemcsak a meBeválasztés szempontjából, hanem a megfogalmazást tekintve is. Ezt igazolja bonyolult, néhol túl is bonyolított meseszerkesztése, kissé tudálékos, nevelő célzatú stílusa, és repertoárjának viszonylag sok műmeséi eredetű darabja /ezek nem kerültek be a kötetbe/. SARKADI QTÖRGTNÉ írástudatlan, igen jó emlékezőtehetségű asszony,aki a lehető legpontosabban igyekszik reprodukálni a hallott meséket. Unokáinak ma is meséi; nea véletlen, hogy a iegletisztultabb, legkerekebb, legszebben megformált változatok éppen tőle kerültek elő. DONKA AKDRAO inkább az anekdctaszerű, rövidebb, csattanósabb műfajokat kedveli. Kár régen nem mesél, erről árulkodik meséinek töredékes, néhol zavaros, hiányos megfogalmazása. A mesemondás leggyakoribb alkalmai a közös munkavégzések voltak: a tengerifosztás, -morzsolás, a dohánycsomózás és -fűzés. A mese kikergette az álmot a szemekből, a fáradságot a végtagokból a sokszor késő éjszakákba nyúló munkák során. Szívesen mesélt - aki tudott - h szántás, aratás pihenőiben, a jószág mellett is, éppúgy, mint a gyermekeknek lefekvée után, vagy a téli estézések, nyáron a vasárnap délutáni beszélgetések idején a kispadon ülve. A hitvilág egykori elevenségére vall a hiedelemmcndák nagy száma, változatossága. Ka is könnyen gyűjthetők, elsősorban az idősebb korosztály tagjaitól, akik hisznek is bennük. Különösen gazdag a boszorkányhoz és a tudós pásztorhoz fűzídó hiedelemkör. Sok történetet ismernek a tu-