Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Én majd elszaladok a szalagoddal, osztán hát ne hallgass rá, fog neked igémi piros almátí Gyere, adok én neked piros almát, veszek én neked szebb szalagot! De ne hall— gass rá, te csak szaladj énntánam! Tényleg úgy vót, ahogy ígérte. Ahogy fúsűlte, hozzáfogott sírni, hogy adja oda neki a szalagot a kisfiú. Hát nem adta, csak szaladt. Aszongya az anyja: - Nézz csak! Adok én neked, kisjányom, piros almát! Adott neki két piros almát, a jány elvette. De csak szaladt utána, hiába mondta az anyja,hogy: "Syere, fúsűljelek meg szépen!" Szaladtak, szaladtak, elszaladtak mán jó messzire, nem mentek vissza. Az anyja meg aszongya: - Na, annak váljatok, amibül isztok! ügy is vót. Mentek a gyerekek, egyszer ihatnék vót a kisfiú. Aszongya neki a kisjány: - Ne igyál kisöcsém — aszongya —, tudod, hogy mit kiabált anyádt Na, az almát kétfelé vágta, megették az egyik almát.. • Mentek tovább megin. Mendegéltek,mentek, majd egyszer ma— gin mondja a kisfiú: - Jaj, de ihatnámí Aszongya a kisjány neki: - Ne igyál, kisöcsém, nem tudod, mit kiabált anyánk? Akkor megin kétfelé-vágta az almát,azt megették .Mentek tovább, mentek mendegéltek. Ahogy mendegeitek,egyszer megin a kisfiú aszongya - találtak egy nyomot, abba egy kis vizet —, ű mán iszik, ű mán nagyon ihatnék. Hát osa— tán a kisfiú csak ivott abbul a nyombul, hát minek a nyo— mábul ittak? Az őznek! őzikének válót t-i Na, osztán rájuk esteledett, hun az erdőszélen vót egy csomó nádkúp. Abba belebújtak, ott aludtak. No, úk úgy alugáltak,ott tanyáztak, meg a kisfiúval. A jány úgy járkált szedegetni az er—