Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

El is ment.Haza is hítta az öregasszony a madarakat. Hát egy se tudott, egy se mondani semmit se. Majd utoljára jött egy sánta harkály. Azt mondja az öregasszony: - Hát a tapsomra mér nem jöttél te haza? - Azér, anyám - azt mondja -, hogy a tündérek kertjl.be vótam! A lábomat eltörték, ami ér mogyoróér vótam! - Na akkor tudod hol van Tündérország Vihara városa? - Tudom! Az öregasszony megvazsárolta a harkályt és azt mondta neki: - Ezt a fiatalembert vidd el oda! Fel is ült a harkálynak a hátára a fiatalember, és mentek. Igen, de ez egy kacsalábon forgó vár vót, se tetejit, se ódalát,se házát annak nem látta senki. Mikor odaérnek,repült a harkály, repült,és amikor a vár fordult, úgy belökte Jánost odaL,hogy a vár egyet csendült. Akkor a vár megállott, mikor egyet csendült, és kijött belőle egy gyönyörű szép nő": - Itt vagy, szivem szép szerelme, János? - Itt vagyok! - Na - azt mondja -, ha itt vagy, most mán egymásé Vagyunk! Most nekünk el kell menni a templomba! De nagyon megkérlek, Itt van - azt mondja - a szobának kilencvenkilenc kócosa, de a századikba be ne eridjél! Mer ha ebbe bemensz, sose leszek a tied.! Alig várta János, hogy elmenjen. Az a kiváncsiságtul bement a századik szobába.Hát ott mi vót? Egy sárkány vót kiszegezve! És az rögtön a nevirül szólította: - János! Adj egy ital vizet, adok egy életet! Adott neki János egy ital vizet.És akkor a fél szárnyát leeresztette. - János,adj még egy ital vizet! Adok még egy életet!