Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Állj meg, itt egy ménes! Egy bakaraszos ember itt őrzi a ménest! Ebbül fogjál meg vagy hat csikót! Megfogta Kis Pali a hat csikót, magához kötötte. - Mert erre szükséged lesz! Amikor megyén Kis Pali hazafele a bátyjával, viszi a hat csikót és az ű két hátas paripáját. Akkor előtte áll egy tűznek garádja,aki az egész világot átkoszorúzta. Akkor azt mondta Kis Palinak a bátyja: - Ide hallgass, öcsém! Én nagyon fáradok, el vagyok fáradva. Rakjunk tüzet! - Bátyám., addig nem rakol tüzet, míg én a kardom

m

al eztet bele nem vágom! - Mikor belevágott a tüviskes garád jába, eltűnt a tüviskes garádja. - Ka bátyám,most már menjünk további Mentek tovább,mennek tovább. Eccer odaérnek egy körtefához. Azt mondja a bátyja Kis Palinak: - Ide figyelj, öcsém! Én errül a körtérül úgy ehetném! Hát tündöklő szép körte,és én errül enni akarok! - Bátyám, addig nem eszel semmit, míg éh ennek a tövibe nem csapok! - Kis Pali kivette a kardját és belecsapott a tőbe. A körte is eltűnt rögtön. Ahogy mennek tovább -, gyere bátyám, mer vészéibe vagyunk! Elértek egy kutat. - Bátyám, olyan szomjas vagyok! - Vagy -, öcsém, olyan szomjas vagyok, hogy majd megdöglök szomjan! Én inni akarok! - Bátyám,, ne igyál, mert ehhe a kútho ragadsz, ha odamensz! Cí nem bánja-JLkkor Kis Pali odalépett a kútra,a kardjával belevágott. A kút eltűnt! Akkor mentek kérem,vitték ezt a felszedett paripát, amit abbul a ménesbül elvettek. Egyszer azt mondja Kis Pali: