Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

38te odaállították a jószágot. Mintha a lábát kivagdalták vóna alóla, azt mondja az apám, úgy feküdt minden, jószág! Hát űk is lefeküdtek, apám egyik ódalrul, a bátyja a másik ódalrul. Azt mondja, hogy egyszer éccaka neki egy róka a szemit csak marná kifele, állandóan ment nekifele! Jó két kutyája vét, aszongya, a meg ott feküdt mellette, a se vette észre! f?, aszongya, annyira verekedett mán a rókával, vert hozzá bottal,mindennél, hogy mán majnem ki vót dögölve! No, verekedett, a róka megugrott, elment. Nézi, hát egy darab jószág sincsen ottan! Mind lent vót az aljba, a hegy alatt, ott feküdtek. Szól a bátyjának, hogy: - Kelj fel! Nézd csak, mi van itt! Nincs jószág egy se! ügy alszol itten,... meg akart ölni! - aszongya. Aszongya, hogy az ű kutyáját ütötte - vágta, hogy ott feküdtek mpllette, oszt nem vették észre, hogy a róka ótet meg akarta ölni. - A kutyák is semmit se, te is - aszongya - alszol! - A, nem igaz a, Jancsink! - Igaz a! - Na megállj csak, hónap este én fogok odafeküdni! Megjegyezték a helyet. Megin csak egy kis homokot húztak öpsze B fej alá, mer ezelótt csak úgy csináltuk a tanyát! Na, elég abbul annyi, hogy másodszor a bátyám feküdt az apám helyire,úgyhogy az is úgy járt.Annak is ment nekifele a róka. Majd mikor megugrik a róka űtülle is: - Jancsi te! Nem alszol? - Nem, mos mán nem. - Na szedjük ezt a Jószágot összefele, hajtsuk befele a tanyára! - De hogy hajtsuk, hát még éjfél sincsen tán? - Hajtsuk befele, osztán Jöjjön az úr,legyen ű a Jó-