Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

net... a tehén mán csak düllöngőzött, és minden reggelre, mire ment, tej nem vót. És azt mondta neki, hogy: - Napfeljött előtt eridj az ólba,és a prémfát rettenetes üssed! Ne a tehént, hanem a prémfát a jászojnélí Amibe benne van a karika, és abba kössük a tehén nyakábul a láncot. - Oszt azt üssed! Oszt üxötte, Majd oszt jött egy asszony, azt mondta, hogy: - Bakati,gyere el, nézd meg Ilus nénét, mer Ilus nénét agyonverted az éccaka! - Én? Hát kívül se vótam az udvaromon! Az Ilus.néne elvette mindég a tehéntül a tejet, és nem adott a nagy családnak tejet! Az rontott,az az Ilus néni. Anyám az ilyeneket nagyon beleverte a fejünkbe. Hát elmesélgette, oszt az ember figyelgette. Jószághoz tudott, emberhez tudott, mindenhez tudott. Gyógyitani tudott, tejet vissza tudott venni. Azt is hallottam, hogy útet megállították, oszt nem engedték tovább, mer többet tudtak, mint ú! Ezt is anyámtul hallottam,hogy a Kállay Miklós tanyáján lakott az én nagyapám tizennégy éves korátul. Kilencven, nem tudom hán

v éves.vót, mikor meghalt. Oszt ott vót Mihály bátyám aminek, tehénbe ,m.ihe, csak ott vót. És majd éccaka zörgette az ablakot: - Sógorasszony - úgy szólt nagymamának be -, te nek beengedni! - Oszt beengedték, oszt aszonta, hory: Innen nem engednek a Csikós lapostul sehova, mer ezek még mindég többet tudnak, mint én. Vót egy fia, arra maradt a tudása. Az még csak m03t halt meg, egy éve karácsonba vót. Hát a fiú kezet fogotl vele, mikor halt megfele. De mán nem tudott annyit, az apja.