Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

Nekem egy olyan nagybátyán vót, apámnak a testvére, hogy az ilyen mindeneket tudott. Az is pásztorember vót. Osztán tudott olyanokat is csinálni apámnak a testvér

je, hogy...ezelőtt vótak rontott gyermekek, olyan hibás gyermekek. Nem tudtak ülni, enni maguktul, vótak mán húszévesek is, magok alá tisztálkodtak. Osztán, ... már erre is emlékszek, a legidősebb bátyámnak akkor vót az esküvője, mikor odajött Perkedrül egy asszony,hogy jön-i Mihály bátyánk nálunk a lakodalomba?Oszt mondta neki az anyám,hogy jön. Horvátnénak hívták az asszonyt, aszongya: - Ide hoznám a fiamat! Aszongya neki az anyám: - Ne hozza ide, itt lakadalom van,nem gyógyítás van! - Ilyen váltott gyerek vót. - Na, eljövök akkor a Mihály bácsiho! Na szombat délután eljött oda. Mondta anyámnak,hogy: - Híja mán ki Mihály bácsit! Hát kihítta anyám. Hát mondta neki, hogy: — Csak menjen haza nyugodtan^najd én reggel elmegyek! Oszt elment. Oszt addig a fiú soha nem szólott egy szót se! Mikor bement Mihály bátyám a házho, oszt mondta neki, hogy: - Samu, hogy vagy, hogy kerültél ide, Samu? - De én nem Samu vagyok! - Hát akkor mi vagy? Oszt főzött neki köleskását, oszt fedőre tette. Megette! Csak vízbe főzte meg a köleskását,és a fiú ette saját magátul. Csak csudálkoztak, hogy mán tizennyóc éves, ós még nem evett sose kanállal. Oszt megette,és az ágy alá hajította a fedőt meg a fakanált. És Mihály bátyám még haza sem ért, oszt meghalt. Nem tudták visszacserélni,mer