Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

kereszteletlen vót a gyerek ameddig, azt mondta a nagybátyám, oszt ellopták a gyermeket az anyjátul a boszorkányok. És arra. is emlékezek, hogy egyet a Tisza tanyán gyogyitott,vagyis izélt így meg. Oszt mikor onnen jött hazafele a Tisza tanyám!, ennek a BakátInak az apjával jött szekerrel.Es egész eddig a biri feszületig egy nagy fehér kutya kisérte mindig üköt. Mindig a Innak az orrát fogta vóna megfele. És mondta mindig Laci bátyámnak, bogyt - Bakati, nagyon vigyázz a lúra,nagyon vigyázz a Iura, nagyon vigyázz! A lú ki ne térjen a nyombul, mer ha lú kitér a nyombul, végünk van! Akkor űket is megölték vóna az utón. Hát járt az én bátyám mindenfele, jött-ment, az aindég uton vót. Az mitül nem cselédkedett, az sose vót otthun. Most jószágho vitték, most gyerekhe vitték, most ehhe vitték,most ahho vitték; de mindég vitték,mint egy orvost. Onnen szerezte a vagyonát, ötven hód fődet. ... Háromszor vót elrejtőzve, cethalott vót! ... Hát hazament pünkösd első napján a templombul huszonötbe, mikor legelőször elrejtőzött. Oszt hazament, megebédelt, a kisujjasát összehajtotta, meg a mellényit szép csinoson,oszt a karosládá'ra tette, oszt lefeküdt. És mondta a feleséginek,hogy majd három órakor kőtse fel, megy a vecsernyére. De úgy aludt, hogy egybe mozgott. Mint egy halott, olyan vót! Ahogy mozgatta, minden vele mozgott. Oszt akkor elszaladtak apámér, mer akkor ű is Kapkoron lakott, én karonülő vótam, négy hónapos. És azt mondta anyám, mikor odamentek, akkor Mihály bátyámat az ágyra tették a karcs.Iádárul. Hét nap aludt akkor egyfolytába! Éjjelt-ra.ppált mindég aludt! És akkor mán sírtak, már, a koporsó is reg vót véve, hogy ián temetik el- Majd mikor felkött, aki: or 1.5"