Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

Hét annyit tudok,ezt mindig is hallottam ennek előtte, hogyhát aki ilyen boszorkányos vót, annak amikor vége a temetésnek,a koporsóról- leviszi a koszorókat a szél! Két amikor befejezték - három vagy négy pap temette, görögkatolikus pap; balkányi, geszterédi, birisi, én is vótam a temetésen, ezt tudom -, és akkor mikor vége vót a temetésnek, jött egy olyan szélforgó,hogy az egész koszo— ró repült!Hát ez vót a jele annak a boszorkányságnak.Mindig úgy hallottuk a régi öregektül, hogy ez a jele. 63. Napkori tudós pásztor Az én apámnak a bátyja Dohka Mihály vót, az tudott jószághoz, emberhez, mindenhez. Negyvenhat-negyvenhétbe halt meg,vagy hetvenvalahány éves vót. Apám ezernyócszáz— nyócvanötbe született; az a bátyám hat évvel vót idősebb apámnál. Bogáton született, Napkorra nősült,és ott lakott mindég. Annyit mondott apám, hogy ű még legényember vót, oszt az édes testvérbátyjánál vót bojtár,mer az apja meghalt, oszt Bezdődön vót a jószággal kint. 6 sok mindent tudott, ő" a tehéntül is el tudta venni a tejet, akkor a tehénhez is vissza tudta adni a tejet. Az úgy is össze tudta tartani a jószágot, hogy bement a kocsmába, oszt mondta a. kocsmárosnénak, hogy neki oda bort! Aszongya: - Nem! Aszongya: - Ha nem lesz bor, mingyán tej lesz! - Megütötte a kályhacsövet, osztán térdig jártak a tejbe a kocsmába! Autáh kiabált a kocsmárosné,hogy: - Jaj, Donka bácsi, adom a bort, csak szívassa viszsza a tejet! - hogy: - Jaj, jaj, elviszi a tej a házat! Oszt percek múlva mán nem vót tej a házba!