Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

asszonyt. Aszongya: - Ne mond senkinek, hogy engem hogy tanáltál, mer ha meghallom, neked jaj lesz! Nem merte vón szegény nagymama mondani senkinek.Oszt amikor Bodnárné meghalt - édesanyám beszélte, hogy ű vót már olyan tizenhárom—tizennégyéves jánka -, oszt mentek a Bodnárné temetésére, oszt akárhogy tették a koporsót,mindig végével vót a sírba. Akkor merte elmondani nagymama, mikor meghalt, hogy ez boszorkány vót. 62. Beszélgetés halottal Mirony igazgató beszélt a feleségivei. Meghalt a felesíge. Hát 6 beteges ember vót, ilyen erős szívasztmája vót, már akkor nyugdíjas vót,nem tanított, oszt hát ú evvel foglalkozott,a könyveket tanítgatta. Mirony Györgynek híjták, egy nagy pedagógus vót! És akkor kiült a lépcsőre a ház elibe,és beszélt a feleségivei! Halva vót pedig mán évekkel előtte! Fennhangon beszélt, nyitva vót a könyv előtte, és úgy a könyvből, úgyhogy a könyvbül tanulja azt mindenki. Mikor odament valaki, becsukta a könyvet, nem folytatta. De az beszélt a feleségivei,azt tudta az egész falu! És az vót a kérése, hogyhát ne tanulja meg senki se a könyveket! Na, akkori gyermek vót az is, mint az én apám, egyidősek vótak,egy osztályba jártak. Csak az én apám egy pa— rasztgyermek vót,az pediglen ki tudott tanulni pedagógusnak. Az vót a kérése, hogy a könyveit, ha meghal, tegyék mellé,ne tanulja meg senki se! Hettenetes sok könyve vót, hatalmas nagy könyvtára ezekbül a tudományos boszorkányságokon!. Amikor meghalt, leírta papírra, akinek meghagyta a házat; beletették a sírba, oszt behúzták! Odavan a könyv, el van temetve...