Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

- Ne bántsatok,

ne öljetek meg, hagyjatok,ne öljetek! Mondta anyám mindég. Hát nagymama hallgatózik az ágyba, felköti nagyapát, hogy: - Kelj föl, András! Hallod, mit kiabálnak? Hát nagyapám nem hallott egy szót se, de nagyanyám hallott. Oszt ezelőtt négyespitar vót. Mondjuk, ezzel az ajtóval még szembe nyílna egy másik szobaajtó, nem így ódalra, hanem így szembe. Osztán megin,ahogy a kályha van, ott megin nyílna a másik két ajtó szembe. Olyan vót a négyespitar. Oszt nagymama ebbe a házba lakott,meg ebbe,abba a másik kettőbe meg cselédasszon lakott. Oszt nagymama kiment a pitarba, megállott a kémény alatt. Csak hallja: - Ne hagyjatok, már rám esik! Oszt nagymama azt hitte, hogy az ő nagyfiát ütik, gyilkolják. Kiment az udvarra, és nem hallott senkit, mer az meg kinn vót bálba a másik tanyába átal.Kiment-bement, csak hallotta! Oszt benyitott valami Debrecenszkinénél, oszt azt tanult vóna boszorkányságot! Oszt az nem bírta, hogy a dungó az orrába bújjék, oszt az orráho kapott! És attul fogva is mindég nyomkodták, ütötték-vágták, oszt mindég höngörgették ráfele a hordót éccaka,oszt azért kiabált. Oszt felkőtt nagymama. Mikor bement oda, benyitott nála, ... osztán nagyapámnak elmondta. Nagyapa meg rögtön azt mondta,... bement Kállóseménybe az urasághoz,és mondta Kállay Miklósnak, hogy azonnal költöztessék! Egyik héten ideköltöztek, a másik héten kiköltöztek a tanyárul. Mer hát, ugyi, mér zavarja a családot meg a cselédnépet? így tanulta meg a boszorkányságot, de nem tudta megtanulni, mer az orrába bújt vón a dungó, oszt odacsapott! Azt nem állta meg, meg kellett vóna állja, oszt akkor ű is tudott vón boszorkánykodni!