Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

46. Ördöngös tanító Az én apám is bement az 5 tanítójához,nagy tanár vót, Száraztának híjták. Hát ez valamikor,... hogy is mondjam, nyócvan-kilencven,... 1945-be lehetett, még akkor élt ez a tanító. Es bementek hozzá a tanitványai, különösebben az én apám. És akkor ült az asztalnál karbatett kézzel,és a toll írt neki! Ahogy a toll írt,mondja neki az én apám, hogy hát: - Tanító úr, hát ezt így is lehet? - Hát - aszongya -, fiam, lehet! Én eztet megtanultam. - És feladott az én apámnak egy kérdést, hogy hát: Mondok én neked egy kérdést, hogy mit választol. Van egy virágoskert,mindenféle virágoskert; vagy pediglen van egy mindenféle dögök egy kertbe, abba mindent lehet találni, amit csak el lehet képzelni. Mit választol? - Hát - az én apám azt felelte, hogy hát - a virágoskertet ! - Ka, akkor - aszongya - fiam, te soha nem tanulod meg! 47. A boszorkány bebizonyítja tudományát Itt törtínt velem, ez mán megin énvelem történt. Itt vót a szomszíd, az ötödik lakásig, ott lakott. Az is tudott, így beszélték, hogy tudott. Oszt úgy vitatkoztam én vele mindig, hogy: - Mari néni, én nem hiszem el, hogy tud! Azér mondtam így, hogy mit gondol,mer sokan mondták, hogy most itt látták kilenc malaccal, meg- itt disznót szoptatott a kapujába! Jött a C3ürhe hazafele,akkor szíj— jellökte a lábát, oszt szoptatott! - ilyeneket beszéltek.