Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

44. Boszorkányság átadása kézfogással Ezt nem tudom megmondani,hogy az els5 hunnen szerezte, akinek legelőször vót ilyesmi, de a többi,aki mán szerezte, az mindegyik egyik a másiktul. Amikor haldoklott megfele, akkor kezet fogott vele, oszt átkapta. Addig nem tud meghalni, míg kezet nem fog vele valaki! Oszt ha senki se akar,akkor valami rongydarabot vagy valamit odalöknek neki, oszt akkor megégetik azt a rongyot! Hát itt vót (reszteréden az az Urszuly. Az öreg,.. .mán nem az öreg, ami mostan meghalt: az apjuk! Az apám áztat is ösmerte. Vót egy másik öreg is, ami mán a fia vót, az, apámmal cimboráskodott.És amikor az öreg halt megfele,egy hétig mindig kínlódott a halállal, nem tudott meghalni! Feküdt az ágyba, osztán akárki ment befele, mindenkinek nyújtotta a kézit; nem fogott vele kezet senki! Az Öregnek a menye osztán, - mondom, annak a felesége vót,aki a— pámmal vót egyidős -, az osztán megsokallta mán, hogy i— lyen sokáj kínlódik az ű apósa,és a seprűt odalökte neki! Oszt nem lökte le egészen, hanem odaért a kezébe a seprű, de ű is fogta még! De engedte vóna ű elfelé, el is engedte, de valamennyi maradt űbenne is! Úgyhogy oszt az Öreg meghalt egyenesen, de az asszony nagybeteg lett! Osztán azt mondták: - Miér vetted át tülle? És ezért összeverték az asszonyt nagyon,összetörték. 45. Boszorkánypróba Azt is elbeszélte anyám, hogy nagymama beszélte,hogy neki Jóska bátyám vót pici, hát felült éccaka szoptatni. Oszt nagyapám bent feküdt az ágyba. Oszt hallotta, hogy: 136