Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

magába vót it

t.Egyszer nagy csengős-bungós szekér megyén, mint valamikor a násznépet vitték,..mikor odaérnek hozzá: - Hé, állj meg! Kiesett egy tengelyvégszeg! Aztán megálltak. A bátyám ott feküdt. Ahogy ott feküdt, az inakat mind•kiszedték a lábából! Úgyhogy nem tudott hazamenni, szekérrel kellett hazahozni! - Na — azt mondja -, majd mához egy évre ugyanebbe az id5be legyél itt, oszt akkor visszaadjuk a tengelyvég— szeget! - Addig nem tudott járni semmit se, csak feküdt az ágyban. Nahát oszt arra a napra nagyon vigyáztak is,meg számolták ugyi. Eljött az a nap, mán a következő esztendőbe. Kivitték, ugyanarra a helyre letették -, meg is jegyezték, hogy a hely hun van - ugyanarra a helyre letették. Egyszer megin megy a csengős—bungŐ3 szekér! - Hé, állj meg, tartozunk egy tangelyvégszéggel! Visszaadták, mán a lábán jött haza onnan ! Ez édes bátyja vét apámnak. Még akkor történt, mikor apám is fiatal ember vót. /Kik voltak a szekéren?/ Hát csak rosszléiek lehetett,nem? Mer senkit nem látott, senki se látott senkit se! Csak zúgott minden,mint a csengős-bungós! "Hó!" De akjcor se látott senkit se, csak "Hó!" Megállt osztán ugyi, leszálltak,babráltak ott vele, oszt nem tudott visszamenni. 4-2.. Sovány gyerek "megfőzess

" Van egy fiam, aki itt lakik most, az meg így nézett ki pici korába két évig,mint az ujjam. Még meg is főztem! Hát ugyi, ezelőtt aszonták, hogy meg kell főzni,ha sovány a gyermek, meg kell főzni,húsra főzni! Egy megy körül-kö-