Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

van az a tanya, a Cuker—tanya, ahhoz értein! — Na - mondom -, hát a Cüker-tanya,hun járok én itt? Na, mejek ezen az úton visszafele, ezen az úton kell nekem visszafele menni.Majd ott letérek megin,csak a háznál. És eddig nem az úton jöttem; keresztül-kasul mindenen! Mengyek, egyszer, ... na, ott a tűz, meglesz mán, az isten büntesse meg! Meg még káromkodtam is mérgembe. Majd elérem a tüzet; el bizony, még egyszer a Cuk

er—tanyához! Úgyhogy Perkeden van egy kis harangláb, egy kis kápolnaféle. Oszt hallottam, hogy húzzák az ötöt, harangoznak. Akkor: — Hohó, hát nekem ide kall menni! Akkor tudtam hazamenni! Apám - nyugodjék, ha nyugha— tik, könnyebbítse rajta az isten a fődet is: — Mondtam ugyi, fiam, hogy reggelig fog ott tartani! — Édesapám, én eltévedtem, vagy mi vót énvelem?! Hát én bejártam — mondom - az összes határt! — Á! - nem akarta elhinni. Elmagyaráztam neki. — Fiam — aszongya —, vót ezelőtt is ilyen!— aszongya. - Vót ilyen! Megkésértek, na. Késérlet vót! 41. Rosszlelkek Itt történt valamikor ebbe a faluba, apám még fiatal ember vót. Ez az ódal itt erre mind erdőség vót. Mondom, apám még fiatal ember vót,és a lakások itt vót mingyán.Jószágot tartottak. Két tinóval,amivei dógoztak,egyik bátyja kiment ide éccaka legeltetni az erdőbe. De nemcsak ű, vótak ottan többen. Gubája vót, magára vette, és kiment a két tinóval éccaka legeltetni az erdőbe. És ahogy kiment legeltetni, ű lefeküdt,elaludt. A többi odébb vót,ez csak