Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

- Jaj te, most én megjártam! Azt hittem, hogy te húzol az ágyrul lefele! - De reggel mondtam neki,nem akkor* Ba majd kimegyek én hajnalba, hogy főzök a disznónak, moslékot csinálok. Akkor mikor megyek befele, valaki rám— kiált, az én fiamnak a nevibe rámkiáltottak! Rámkialtot— tak, ós a házba majd összerogytam! Hát oszt, hogy ki vót, mi vót, nem tudom. 40. Eltévedés éjszaka A feleségem itt lakott mingyán,ahun a bakterház van, ott vót egy öreg tanya, én meg a Becsaliba. Jó messzi van az ide! Jöttem a menyasszonyomnál, menyasszonyom vót mán. Akkor ugyi ott vót, hogy mán esküdni is fogunk, másnap mentem esküdni a feleségemmeLNa oszt elmentem megbeszélni, hogy mi is le3z,hogy lesz. Apám mond

ta,nyugodjék,hogy: - Hallod?! Most ne tartsd fenn űket sokáig,hónap megin fenn kell lenni egész éccaka! - Jó, nem is fogok én édesapám, dehogy leszek! Eljött az idő, hát nem vót még tán félnyóc se. - Ha — mondom —, megyek mán — mondom —, ezután mán sûrvebben együtt fogunk lenni ! Elindultam jönni. Hát nem olyan túl messzi vót, mert így se vót több, mint három kilaméter, így ahogy szoktam menni keresztbe. Eljöttem egy darabig. Mikor felérek ott arra a hegyre: - Á, jó van! Itt a kerülő tüzel a szénakazalnál! Megyek én oda a kerülőhö, oszt onnét majd a ház mán nem messzi van, ahun lakunk! Mengyek, mengyek, hát a tüzet még mindig nem -csinálom,még mindig messzi van a tűz,még mindig messzi vaníMajd egyszer,a sok menés után odaértem... Kallónál, a vasútnál