Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VI. ANEKDOTÁK

- Fogjál be a tulipántos szekérbe, a legszebb két paripámat fogd bele! Két ládát tegyél fel! Egyik tele borral, kenyírrel, a másikat tele szalonnával! Utánam minden korosztálybul száz-száz jószág induljon utánam,és menyünk az új helyre! Eljött a Szent Mihály nap. Amint Bagi megparancsolta, a bojtárak úgy fogadták meg eztet. Legszebb két paripáját befogták egy zöldre festett szekérbe.Két ládát feltettek borral,kenyírrel megtöltve, a másikat szalonnával. Elindultak. Öt falka marhát hajtottak, ötévestől egyévesig, mindegyikbe száz—száz darab! Öt ménest hajtottak, öt évtül lefele! Ez is megint ötszáz darab;mind

en állatfajt, úgyhogy juhtól sertésig. Annyi jószág vót, hogy a grófnak a birtokán meg nem tért! De hajtották odafelé. A Szent Mihály nap után a gróf úr nyughatatlan vót, hogy a gulyás nem kötözik—i,mer a másik a helyet elhatta. Az intéző ment hazafele, a grófé. És azt mondotta neki: - Intéző úr! Sem látta, nem kötözik még a gulyás? - Hát, kegyelmes gróf uram, én látok itt jönni egy gulyást. Sem tudom,hogy a miénk—i vagy másé. Egy tulipántos szekerén jön, két délceg paripa jön előtte! Bajta ül két pásztor. De ha ez a gulyás a gulyásunk, az úrnak any— nyi földje nincs, ahol ennek a marhája megtér! Az úr kezdett szomorodni, hogy mi lehet ez? De elérkezett az idő,hogy Bagi Péter elérkezett a grófnak az udvarába és beköszöntött: - Jó reggelt, kegyelmes uram! - Jó reggelt, fiam! - Hát megérkeztem az új helyre! - Sa és? A jószágot kösd be oda az istállónak a túlsó végibe! - Mék túlsó végibe? Az összes birtokára, uram!