Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VI. ANEKDOTÁK

- Hát hogyhogy? - Szabad jószágtartásom van,kegyelmes uram, és ennyi búzám és ennyi gabonám! Kekem több komencióm nincsen! Amennyi jószágom van,még a többit még utánam hajtják majd! De amit mán ott hajtott Bagi Péter, a se tért be a grófnak az udvarára! Persze,a gróf erre megszégyellte magát, hogy mér vót ű olyan buta, és mér vót olyan marha, hogy emberrel ilyen szerződést csinált a vásárba. Kegye— lemér fordult Bagi Péterhe. És Bagi Péternek rimánkodott, hogy most mán engedjen meg, mer most mán ösmeri, hogy ki Bagi Péter! Bagi Péter kegyelmet adott az úrnak.Azt mondta a pásztorainak: - Deleljetek meg, etessetek meg! Az úr adjon takarmányt a jószágnak, és igyatok-egyetek és induljatok hazafele! Itt a pénz, és mindenütt, ahol csak szükség van, egyetek és igyatok!Én pedig a számadó bojtárommal majd elmegyek! Elhajtott Bagi Péter Debrecenbe, a híres szállóba,a— mi mai napig is fennáll: az Arany Bikába, hogy ott ű megebédel jen. Bement ,mint pásztorember. Kern szólt úhozzá senki, még ha kért is,fanyalogva szóltak a pincérek hozza.Ha bement a másik terembe, ahun az urak ettek, onnét is csak dörcogve-morcogva majdnem kilökdösték. Azt mondja számadó bojtárjának: - Ide figyelj, Pista! Vegyünk két ótözet ruhát, mer itt nem ember az ember, és nem a pénz az ember, hanem a ruha! Levetették a pásztorruhát. Eldugták a szekérbe, mer Bagi Péternek nagyon kedves vót a pásztorruhája. Nem dobta el semmibe! És vett két ótözet új ruhát,ami a debreceni szalonba első vót, é3 vett a számadó bojtárjának is. FeIvettik magokra és akkor bementek a kávéházba. És akkor