Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
III. NOVELLAMESÉK
Na, hazamegy, megin nincs malac. Dorgálja az anyja, meg is verte. Na, majd egyszer kihirdeti a király, hogy annak adja a lányát meg a fele királyságát, aki kitanálja, hogy milyen jegye van a jányának! Nahát, sokan összegyülekeznek, minden. Tanálgassák egyik is, a másik is. Hát a kiskondás mellé egy katonatiszt állt. Aszongya a kiskondás: - Én tudom - aszongya -, milyen jegye van a királykisasszonynak. A térgyin - aszongya - csillag van! Akkor aszongya a katonatiszt: - Pont én is azt akartam mondani ! Na, másnap megin tanálgassák, megin mondja a kiskondás: - Én tudom,milyen jegye van a királykisasszonnak.Egy nap van a kötéssin! Aszongya erre a katonatiszt: - Pont én is azt akartam mondani ! Na majd harmadik nap megén mennek. Tanálgassák kifele, megén mondja a kiskondás: - Én tudom, milyen jegye van a királykisasszonynak! Hold van a mejjln! Azt mondja a katonatiszt: - Pont én is azt akartam mondani! Hát oszt aszongya a király: - Kettőtöknek nem adhatom a jányomat, még egy próbát teszünk! - azt mondja. - Éjszaka egy_ágyra feküsztnk: mind a ketten! Majd amékkel hajnalba a jányom összeölelkezve lesz, annak adom! Na,a kiskondás,hogy bánjon ki a katonatiszttel? Vett egy csomó cukrot! Feküsznek, oszt egyszer azt mondja: - Jaj de szarhatnám! - Leszállt, aztán visszamegy, csámcsog, ahogy fekszik.
