Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A. felszabadulás után az istvándi tsz. juhásza, majd nyugdíjas lett» A pászterek közül a juhászokat fizették meg a legjobban. De nagy -volt a felelőssége is, mert 600 anyajuh volt a kezére bízva,s mindenért anyagilag felel-e volt. Már én csak a feleségétől érdeklődhettem férje korábbi munkája felől. Zsuzsika néni a következőket mondotta el: "Külsőleg látszik csak könnyűnek a juhász dolga. Sokan úgy vélik, hogy a juhász csak hever; és a nyáj csendesen legelészik. Pedig sok baj volt a 600 anyajuhval, annak szaporulatával és felnevelésével! Igaz, hogy volt mellette két bojtár is, de azokkal meg nekem gyűlt meg a bajom, mert a lakásuk,élelmezésük, mosni rájuk az én gondom volt. A sok juh között bnmar beszennyeződött a ruha, főként télen, amikor a hodályban voltak és etették, itatták, almozták a juhokat és ügyeltek az ellésekre.Nem győztem a sok szenynyes ruhát kimosni! Akkor még szapultunk, kézzel mostunk. Naponta főztem a számukra és sokszor magam vittem ki az ebédet, egyszer az egyik, másszor a másik határba. Az u ramat, magamat, az öt gyermekemet, meg a két bojtárt számítva naponta kilenc ember számára főztem! De nemcsak rájuk kellett gondolni, mert ott volt még három terelő puli is! ők is felértek három bojtárral és számukra is naponta megvolt a főtt étel. A juhász nagyon megbecsüli a terelő puliját. A három puli olyan volt,mint három rendőr a nyáj mellett.Csak egyet szóltak neki és már futott is az elkóborolni kívánó juh után, vagy körbeszaladta és rendes 1rányba terelte a nyájat. Nem mindig egy helyben legeltették a nyájat, hanem vándoroltak a határ gyeplegelőin,tarlókon, tengeritőrés után a csutkaföldön. Ilyenkor szükség volt a puli ügyességére, éberségére. Szinte leste a gae81