Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
ki az 1920-as évek íelsjén - mint világháborút megjárt embear - került a báró szolgálatába. Kende Zsigmond báró halála után megszűnt az istvándi bárói udvar háztartása, Az öreg- báró fia, dr»Kende György, Hindák Józsefet, annak édesanyjávai együtt magához vette Cégénydányádra és ezzel Istvándiban a majoros tisztség is megszűnt. A majoros gazda kötelessége volt a bárói udvar belső majorságának gondozása. A majorságban nagyszámú tyúk, liba, kacsa, pulyka és gyöngytyúk volt. Az aprómarhát etetni, itatni kellett, ezenkívül tavasszal az ültetések,keltetések is a majoros dolga volt. Az ólakat, itatókat, az egész baromfiudvart mindig rendben kellett tartania. A majorsági udvar az országútra vezető magánút mentén a faluvégen volt. Az elkerített udvaron belül egy nagyobb baromfiól állott» Külön helyük volt a tyúkoknak / a tojóházzal /, külön a libáknak, pulykáknak, gyöngytyúkoknak. Tavasszal a kotlósokat a bárónő utasítása szerint ültették meg, számolva azzal, hogy mennyi növendékre lesz szükség-. A baromfi tartáshoz szükséges szemes terményt a raktárban vételezték fel, amit Bihary József magtáros adott ki. A kiadott mennyiséget gondosan feljegyezték.A majoros gazda a tyúkólakat esténként gondosan bezárta. Seggel, amikor az aprójószágot kiengedte, ocsúval, búzával, tengerivel jóltartotta őket, friss vizet öntött elibejük» Este ugyanígy megetette,s megitatta őket. A tojásokat estefele összeszedte és beszolgáltatta a konyhára. A majorsági udvarban tömték a libákat és a kacsákat: ez a szobalányok feladata volt. Ha valamilyen aprómarhát kellett levágni, akkor ezt a szakácsnő reggel bemondta és a szobalányok segédkeztek, nemcsak, az aprómarha megfogásában, hanem a levágásában is» A baromfi vérét is bevitték a 77