Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
az adóterhek viselése ezt nem engedte volna meg,még abban az esetben sem, ha T*.lamelyikőjüknek ehhez hajlandóságuk lett volna. Szorgalmas, munkaszerető emberek voltak, megbecsülték egymást, de a falu vezetőit is. Mindenben segítették egymást. A termés betakarítását kalákában végezték. 15-20 szekér egy nap alatt 6-8 kisgazda termését hordta be. Ha valamelyik építkezett, akkor is 10-15 ember segített napokon át a munkában. A házigazda ilyenkor élelemmel látta el a segítőket.Pálinka csak reggel volt. Ha valahol tűz ütött ki, az egész falu segítségül sietett.Láncot alkotva kézről kézre adták a kútból merített vizet. A Túrból is hordták a vizet, néha 100-150 méter távolságból is. A házukat kívül-belül rendben tartották. A nádfedeles tornáco8zlopos. ház rédelyein muskátlik virágoztak, cserepekben. Vasárnap reggelenként, a csordahajtás után nemcsak a házak elejét, hanem az utat is felseperték. Kendernyúvé8kor, áztatáskor, törésnél a rokonok és szomszédok kölcsönösen segítettek egymásnak. Lekvárfőzéskor nagy volt a vidámság.Harmonika és pdkula kiséret mellett dalolgattak. Vasárnap este hajadonok és legények,néha húszan-harmincan is, összefogódzkodva, nótaszóval vonultak végig a falu főutcáján. A harmadik réteget a napszámosok képezték, azok, akik 1-3, esetleg 4 hold földdel rendelkeztek. De ide kell sorolnom a földnélküli zselléreket is.Éles határvonalat nem lehet megvonni közöttük, mivel életmódjukban, ruházkodásukban, lakáskultúrájukban nagy különbség nem mutatkozott. Életmódjuk nyomorúságos volt, melyről a továbbiakban még lesz szó. Ebből a rétegből kerültek ki az uradalom részes aratói, az uradalmi és falusi csépléshez leszerződött munkások, a harmadosok, akik a tengerit és a krumplit harma50