Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
istvándi pap! Igen ám, dehát a többi gyermek csak néz a szemembe, meredő,ágaskodó tekintettel, hogy mi lesz most? Csak annyi* mondtam: "Te nekem itt pontosan annyi Tagy, mint a melletted ülő Mőrucz Ida!"/Ida egy háborús rokkant napszámos leánya volt./ A család nagyon felbőszült,évekig a köszönésemet sem fogadták.Majd csak akkor békéltek meg, amikor ezt a kisasszonyt magánúton tanítottam és levizsgáztattam a polgári iskola négy osztályának anyagából. Er» re az esetre célzott az esperesem, aki maga is módosabb parasztcsaládbői származott, hogy: "Bolond ember az, aki szalmatetős házak között égő gyufával jár!" Mégis, én 43 esztendőt töltöttem egy helyen, ugyanakkor az esperes úr kilenc évi szolgálat után örült, hogy elmehetett. A haladást, a fejlődést mindenütt gátolni igyekeztek. 1933-ban egyházközségünk iskola és tanítói lakás építésére 15.000 pengőt kért és kapott. Amikor ezt a presbitériumnak bejelentettem, 9 szavazattal 3 ellenében visszautaltatták a pénzt azzal az indoklással, hogy: "Jó nekünk a régi iskola,eddig is jő volt,ezután is jó lesz!" Csak akkor szeppentek meg, amikor a hatóság az iskolát bezáratta veszélyes állapota miatt. Lakóházakat béreltünk és abban folyt a tanítás. Az első és második osztályokban magam is tanítottam. Újra összehivattam a presbitériumot és sikerült határozatot hozatnom arra nézve, hogy visszakérjük a 15.000 pengőt. Azzal az iskolaszéki taggal mentem a minisztériumba, aki az iskolaépítés legnagyobb ellenzője volt. Visszakaptuk a pénzt és felépítettük a szép kéttantermes iskolát, a falu lakossága segítségével. A falu társadalmában a második réteget a kisparasztok képezték, akik 5-15 hold földterülettel rendelkeztek.Ezek között már nem volt fennhéjáző,urizáló gőgös ember. A 30aa évek nehéz gazdasági viszonyai,a 4-6 gyermek nevelése, 49