Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A hám «lejét és az udvart sárga homokkal behintették« S szokás is babonás hiedelmen alapult. Ugyanis, ha a ha» lőtt visszajönne, akkor el lehet tüntetni a lábnyomát és utólag ő azt már nem találja meg» • halál estéjén a halott felett virrasztottak. Összegyűltek a családtagok, a rokonok, jóbarátok, szomszédok« Hívogattak is erre az alkalomra. Hadd említsem itt meg, hogy annakidején fontos öregember volt a már hajlott hátú "énekes" Nyíri István» A virrasztókra rendszerint ót is meghívták, hiszen így követelte a tisztesség. Ott aztán 6 diktálta fejből a virrasztó énekeket. De nemcsak itt volt rá szükség,hanem a templomi istentiszteleteken is, a gyülekező alatt, míg a kántortanító meg nem kezdte a harmóniámmal kisért éneklést» Megbecsült ember volt az öreg énekes Nyíri István

. Sokat tudott a falu múltjáról. (S mondta el nekem 1936-ban, hogy az 1595. évben öntött ezüst harang a templom körül van elásva, ő mondta el azt is, hogy Rinóth Pál lelkipásztor*,aki 1778-ban alakíttatta át a templom bordás mennyezetét sima kazettás mennyezetre, as iátvándiak megölték. Sajnos, ennek valóságát levéltári alapján nem tudtam igazolni» A virrasztás énekléssel, a szünetekben beszélgetésekkel és koccintásokkal telt el. Koccintáskor az öreg "énekes" Nyíri István felállt, a halott felé fordult» Csendes nyugodalmat kívánt néki ,a családjának pedig békét, megnyugvást. Kifejezte abbéli bánatát, hogy mint élők, ővele már nem koccinthatnak.A virrasztókban sok pálinka fogyott el. Az igazsághoz tartozik az is,hogy minél több pálinka fogyott el, minél jobban felhevültek tőle, annál inkább enyhébb lett a bánat. Felemlegették a halott életének nevezetesebb eseményeit, de bizony humoros megjegyzések is elhangzottak és ilyenkor mosoly is derült az arcokra.Né108