Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

ha-néha még túlságba Is mentek. A virrasztási költségeket kifizetni,azt nem sajnálták, de az egyházzal szembeni kötelezettségeiket rendezni, az ráért szerintük félév múlva is. A virrasztás általában két éjjelen át tartott, A temetés a háztól történt.A temetés napját a halottvizsgálati jegyzőkönyv határozta meg. Ezen a napon a lelkész- elment a halottas házhoz. Amikor a lelkész az úton haladt, szólt a nagyharang, melyből megtudta a falu népe, hogy a temetési szertartás kezdetét veszi. Ezt a harangszót "csend!tés

n-nek nevezték.Ugyanakkor a templomból elvitték a házhoz a feketére festett halottvivő fákat. Az udvaron ekkorra már ott volt a ravatal, de a halott még a házban volt. A lelkész megérkezése után leszögezték a koporsót és a benne lévő halottal együtt kihozták az udvarra és ráhelyezték a ravatalra. Ezt egy fehér hímzésű,rojtos fekete terítővel takarták le. A halottas terítőt Nyíri Bertalanná készítette és a temetések alkalmával ő adta kölcsön a halottas házakhoz. A temetési szertartás azzal kezdődött, hogy elénekeltük a 90. zsoltár 1. - 2. versét, mely úgy kezdődik,hogy "TebenneS bíztunk eleitől fogva..." A kezdőének mindenkor ez volt.Ezután a lelkész beszélt a koporsó mellett. Aki a halálesetet bejelentette,az egyúttal adatokat is szolgáltatott a halott életére vonatkozólag; felmagasztalta az elhunytat,hogy az milyen rendes, családját szerető, csendes ember volt és kérte, hogy a lelkész e szerint tartsa meg a halotti beszédét. Ha a lelkész fiatal és új ember volt, aki az elhunytat nem Ismerte,s ennek ellenére a bejelentő szavainak hitelt adott, bizony, kellemetlen helyzetbe is kerülhetett.A temetés után a szemébe is megmondták: "Pedig nem is volt olyan nagy hivő, templomlátogatói Izgága volt! Sem a családjával, sem a szomszédokkal nem 109