Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A. bejelentés, illetve az istentisztelet után, amikor az öreg Dobos Bertalan egyébként is harangozott, megcsendesítette a harangot. Ilyenkor mindenki tudta, hogy a falaiban halott van.A csendesítéskor a fehérnép kiszaladt az utcára és egymástól kérdezgették: "Ki halt meg, nem tudjátok?* Általában tudták, hogy ki volt nagybeteg a faluban, hogy ki következik. De ha valaki váratlanul halt meg, akkor a parókiára szalasztottak valakit megkérdezni, hogy ki a halott? Ha a várt haláleset következett be,akkor így szóltak egymáshoz:: "Ha, megnyugodott szegény Rozi néni!" Vagy: "Na, megpihent már Jóska bácsi is!" Ha a haláleset tragikus körülmények között történt, akkor ez lelkileg az egész falu népét megrázta.Ez a templomlátogatók számának növekedésében is meglátszott. Az is igaz., hogy ez az emlékezés nem sokáig tartott. Egyideig el-elbeszélgettek róla, majd napirendre tértek fölötte. Dobos Bertalan harangozó minden temetéskor kapott egy háziszőttes törülközőt és egy kis pálinkát. Arci kor összehúzta a harangokat, az egyik kezében az egyik,a.másik kezében a másik harang kötele volt. Idős korában is szépen, Ütemesen harangozott. Itt meg kell említenem azt is, hogy Dobos Bertalan apja 50 éven át, ő maga 45 éven át, a fia pedig 40 éven át harangozott az egyház szolgálatában.Ez a család igazi "harangozó dinasztia" volt! A halottat megmosták, felöltöztették,a így fektették az ágyra. Ezután elmentek, koporsót vásárolni vagy az asz— talossal megcsináltatni. A halottat a harangozás ideje alatt tették a koporsóba. A halál beállta után a két utcai ablak között lévő rámás falitükröt fekete kendővel letakarták, hogy: a halott ne lássa meg magát benne és ne kívánkozzék visszajönni, mint szellem, a család nyugalmát megzavarni. Ez egy néphitbeli felfogás volt. 107