Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

marattak

. Ha az apa meghalt, kenyérkeresőü nékű maratt a család

. Ha a szamosezegi embert megélhetési lehetőségétől megfosztották, például munkahelyéről elbocsátották, akkor evettek a kenyerét illetve kivették a kenyeret a szájábú. Akkor viszont, ha megélhetését biztosították, kenyeret attak neki

. A szamosszegi jó ember ojjan. mint ety falat keny

ér, illetve kenyérre lehetne kenni

. A kövér ember nem h$ta aegé hánnya ja kenyeret

, a soványnak viszont megette ja tyúk a kenyerét

. A gyerek kényérpuszt

itóu

. és tréfásan kérdezik is tőle: ha te nem lenné, meg a penyész. ki jenné meg a sok kényért

? Nehéz a más kenyerén lenni

,mondja a szolga, s ha összevesz gazdájával és elválnak, kenyértörésre kerüli a sör közöttük. Nem szeretnek egy családból házasodni sem. Ezért, ha a legény a sógorasszonya húgát akarja feleségül venni, azzal igyekszenek lebeszélni, hogy: elég ety sütézsbú egy lepén

. Adósok sem igen szeretnek maradni a szanosszegiek. Tartozásukat, bármilyen természetű is az, igyekszenek megadni, minthogy a kőüccsön kenyér visszajár

. Bigmu8ba szedve csúfolják ki a kenyérrel fösvénykedŐ szülőket is: Kóucs a zsebembe.kenyér a kredendzbe

. Akkor egyé fi

jam, mikor ke

! - És ez a csúfolódás nem is ok nélküli. Adatközlőim Dongáé Józsit emlegették, aki gyerekei elől mindig zárva tartotta a kenyeret, és csak kézbül adott nekijek

. Le is nézte ezért az egész falu,és gúnyolta állandóan,hogy álkor lesz már jőgazda,mikor vagyonosodik meg. Bizony szegény maradt ő holta napjáig,Mába zárta el gyermekeitől a kenyeret. A cifranyosorúság nevetségeséé tétele sem maradhat ki a kenyérrel kapcsolatos, szamoeszegi szellemi hagyományból: Óura ketyeg a falon, nincs kenvér az asztalonn. mondták a század eleji szamosszeglek azokra, akik hasuk 85.